„Egy összetett és széleskörű stílust akartam felépíteni, ami attól válik erősebbé, hogy ellentmondásosak az alapelemei.”

mashKULTURE: Hol és mikor születtél?

Fergadelic: Egy kis faluban - Londontól nem messze Amershamben. Pár évvel később a család átköltözött a szomszédos faluba. Cheshamben nevelkedtem.

mashKULTURE: Mikor keltette fel érdeklődésedet előszőr a művészet?

Fergadelic: Szüleim mondták, hogy gyermekként nem is rajzoltam, annyira, hogy az már szinte abnormális volt. Az 5. születésnapom előtt elköltöztünk Sydneybe, Ausztráliába, ahol 6 hónapig éltünk. Ott a szüleim - egy rajz tanár javaslatára - vettek nekem egy Ed Emberley rajzkönyvet. Imádtam azt a könyvet! Kisajátítottam a technikát lépésről-lépésre és onnantól már nem volt megállás. Mindent rajzoltam, gyakran hang effektusokkal aláfestettem képeimet. Csak kifakadt belőlem. Azóta csak azt akartam csinálni.

mashKULTURE: Részt vettél valami formális képzésben, vagy autodidakta voltál?

Fergadelic: Anyám nagyon szorgalmazta rajzaimat. Tanított a formáról, az árnyékról, a perspektíváról és mindig buzdított, hogy tovább fejlődjek. Nem tanultam a művészetet gimnáziumban viszont, hogy felvehessenek egy művészeti kurzust szükségem volt, hogy bejussak a fősulira. Utáltam az iskolát, de amikor 1988ban az Amersham collegehez kerültem… Isteni volt! Egész nap alkothattunk, mindennel kisérletezhettünk, és ami vitte a pálmát: tele volt örültekkel! Nagyon izgalmas volt. Azután Grafikát tanultam a St. Martinsben, Londonban. Nem élveztem a kurzust, viszont annál inkább az ottani őrültek társaságát, és sokat tanultam tőlük. A legfontosabb, amit ott tanultam az az volt, hogy soha nem szabad átlagos grafikusi munkát csinálnom.

mashKULTURE: Min nevelkedtél? Milyen hatással volt alkotásaidra a zenei, tv, film, művészet, pop kultúra… izlésed?

Fergadelic: Zeneileg először Jean Michel Jarre jött be. Nővérem hatására. Szerettem a sci-fi filmek zenei hangvilágát. Később Van Halen-re és Prince-re találtam. Prince mérföldkő volt számomra, el lehetne képzelni mint cheshaminek mennyire idegen, izgalmas és egyszerre csodálatosak lehettek a látomásai. Igazolta nekem, hogy van egy színes világ amire a felfedezés várt. Sok képregényt olvastam. A brit 2000AD képregény sorozat virágkorával kezdődött: 1980-83-ig olvastam. Onnan az európai képregényekre nyítottam: a francia Metal Hurlant és Moebius. Moebius rajzai annyira voltak hatással rajtam vizuálisan mint hangvilágomra Prince zenéje. 1987 körül kezdtem deszkázni, ami egy Pushead matrica indított el. Egy Zorlac neon rózsaszín zsugorított koponya logója volt. Az a kép villámként ütött belém. Retinámba égetett maradványait még most is érzem. A deszkázásban egyszerre jött össze mind a képregények művészeti képvilága iránti rajongásom, és a zenei ízlésem (most már metál, punk és hardcore) amiben megvalósult számomra egy valós pop kultúra. Bevallom, nem tudtam jól deszkázni. Viszont, azoknak a látványoknak és hangoknak volt relevanciája a képregény lapjain és a lemezborítókon túl… valós idő- és térben manifesztálódott: a deszkázás egyszerre honos volt az utcákon, amit meg is hódított. Ebben az ifjúsági kultúra egyesülésében mind a művészi stílusom és az életvitelem teljessége született meg.

mashKULTURE: Képregényeket most is gyűjtesz?

Fergadelic: Nagyon ritkán veszek mostanában. Már van egy nagy készletem viszont veszem a könyv formátumú antológiákat. Könyebben olvasható és tárolható. Nagyon örültem amikor 2000 AD kiadta a Judge Dredd, The Complete Case Files 2-es től az 5. köteig. Az a korszak nagyon bejött annó. Mindenkinek ajánlanám.

mashKULTURE: Mikor újdonsult benned először az, hogy művész leszel? Volt valamilyen kreatív irányzat, amit meg szerettél volna valósítani annó? Változott azóta az perspektívád? Mennyiszer változott, és milyen irányokban?

Fergadelic: Annyit tudtam, hogy rajzolni szeretek, de arról fogalmam sem volt, hogy foglalkozásként műveljem. A rajzolás nekem menekülés volt, ami ellentétje is lehetne az elhivatásnak. Amikor elkezdtem a fősulit, akkor vetettem egy pillantást arra, hogy milyen is lehetne az élet a művészetben. Erre úgy kellett reagálnom, hogy feliratkozzak még 3 tanévre, egy további 3 év szabadságra.

Azt elmondva éppen a fősuliban szerettem bele a polók tervezésében, ami később realizálódnia kellett egy saját poló cégben (ami naggyá is vált Japánban!), viszont fogalamam sem volt, hogy ezt miként valósítsam meg. A St. Martinsben töltött idő alatt összebékítettem azokat a hatásokat, írányzatokat, amiből saját koherens grafikai stílusom kialalkulhatott. Erre semmilyen hatása nem volt a tananyagnak így lusta és felkészületlen diáknak tartottak engem annak ellenére, hogy állandoan rajzoltam. Csak egy kortárs stílust akartam, ami az elmúlt művészeti mozgalmak lelkét tükrözte, ötvözte, amelyek nagyon közel álltak hozzám. Mint Jack Kirby képregényei, Moebius Euro- Undergroundja, Crepax és Liberatore, stb… A nyolcvanas évek gördeszka grafikái mint a Santa Cruz-é, a Skull Skates-é, a Foundation-é és a Zorlac-é. A UK punk és az USA HC szcénától, az airbrush cuccok a hatvanas évekből Alan Aldridge és Michael English psychadeliájától, a nyolcvanas évek Hajime Soroyama Robo-pornjáig; a hatvanas évek hippie művészet (ami Ed Roth Hotrod képei, Rick Griffin-en át az underground Comix robbanásáig Robert Crumb és Gilbert Sheltonnal. El voltam kelve ezeknek az irányzatoknak az összebékítésének koncepciójától, melyeknek stílusai és irányzatai nagyon sokszor szemben is álltak egymással, és ezeknek az irányzatoknak az energiáit kanalizálni akartam, és felépíteni belőlük egy lehengerelő stilust amiben összevegyült minden ami coolnak számított! Egy összetett és széleskörű stílust akartam felépíteni, ami attól válna minél erősebbé mivel ellentmondásosak az alapelemei.

Ennek az esztétikáját esetleg egy másik zenei mérföldkővel tudnám megmagyarázni. 1993-ban amikor éppen elvégeztem a fősulit a The Boredoms koncerten voltam. Abban a korszakukban játszottak egy őrült Noise attack punkot viszont a durva stílusuk élőben csodálatosan ötvözte több zenei stílust. Abban a pillanatban ledöntötték az elválasztófalakat az agyamban, többet nem láttam egyetlen zenei műfaj felsőbbrendűségét más stílussal szemben. Parliament Funkadelic jammelt fejemben a Ramones-zal, a Hawkwinddal, és a Beach Boys-zal. Ez a pillanat mindörökre megváltozta a zenei tudatomat, ami buzdított arra, hogy integráljam a művészeti stílusomat ugyanilyen jelenséggé, ha nem is finomítani, de mindenképpen mélyebb szintre vinni. Megszállott lettem, hogy minél teljesebben integráljam a sokféle stílust rajzaimban. (mint ahogy Kraftwerk teszi látványával: zenéjük, látványuk, lemezborítójuk, jelmezük, stb… Képviselni egy stílust egy megtervezett világban.

Egy másik dolog, amit észrevettem korábban és azóta is vallok: az alias ereje, és azon keresztül a látvány megvalósítása. Mint a jelmezbe bújt szuperhős. Anonim létemmel tudnám az alkotásaimat életre kelteni, ami tökéletes, fantasztikus, ami felülmúlná a saját unalmas környezetemet. Fősuli óta több álnévvel dolgoztam, a jelenlegi, és leghosszabtartó a Fergadelic.

mashKULTURE: Hogyan is kerültél ruhazati cégekhez? Mi volt az első cég aminek terveztél?

Fergadelic: Az első cuccokat a Holmesnak csináltam, a márka, amit a Slam City Skates indított be 1993-ban, amikor éppen elhagytam a St. Martinst. Jól időzítettem, az indulásakor ott voltam. Azelőtt a Slam Citynek itt-ott csináltam egy-két darabot, de a Holmes márkájukkal nagyobb ráhatással lehettem. Az volt, ami elindított igazán ezen az úton. Holmesből állt Sophie, a tervező, Russel aki a koncepciót vezérelte meg az üzleti részét, és köztük én voltam a művész. Velük izgalmas volt alakítani azt amivé a Holmes lett, buli volt fura ötleteket megvalósítani. Akkor még nagyon rendhagyónak számított a munkánk.

mashKULTURE: Naprakész vagy a napi streetwear fejleményekkel? Blogokat olvasol?

Fergadelic: Nem! Inkább az embereket nézem az utcán. Sétálgatok, iPod-omat hallgatom, kávézókból nézem az embereket. Nem csak a kimondottan trendieket, hanem mindenki stílusára figyelek. Legjobban az öreg hippiket, turistákat, motorosokat. A csöveseket szeretem, akik leginkább kalózokra emlékeztetnek.

mashKULTURE: Milyen zenék vannak jelenleg az iPod-odon?

Fergadelic: Az utóbbi hallgatások ilyesmi lehetett:

- DJ Cosmic Mixes. DJ Cosmic A.K.A. Daniele Baldelli egy olasz zseni. A mixek a 80-as évek elejétől eszméletlen. Bűvösek a fülei nyitott az agya.
- Ash Ra - Blackouts. Talán a kedvenc Krautrock lemezem.
- Boredoms …sok minden tőlük
- Eye - DJ Chaos Mix, ez egy állati mix gyorsított Suicidal Tendencies-Human League-, Bad Brains-, Flash n the Pan-, Robert Wyatt, etc. Nagy köszönet Mishának a javaslatért.
- Steve Hillage, a késői 70-es, korai 80-as évekből. A “Green”, és a “For To Next”
- Mindent a Policetől!
- Vangelis Earth, Ő egy zseni. Az egyik kedvenc lemezem.
- Killing Joke, Killing Joke, az első lemezük olyan kemény, funky, punky. Köszi Russelnek, hogy figyelmembe ajánlotta.
- Genesis Foxtrot. Minden olvasódnak mondom bármi mást is mondtak nekik: a prog nagyon Cool.
- Magma, minden! Olvasd a fenti magyarázatot.

Sokkal többet hallgatok, ez a felsorolás csak ad valami képet. De még sok bakelitot hallgatok ami nincsen MP3ban.

mashKULTURE: Figyeled azt amit a többi márkák tesznek, vagy inkább saját utadon jársz?

Fergadelic: Nem nagyon követem a többieket. Persze valamennyire tisztában vagyok dolgaikról, de annyira nem, hogy az engem befolyásolna. Nagyon sok mondanivalóm van, amit a “Tonite”-on keresztül ki is mondhatok, ami az önkinyilatkoztatásom, az egyéniségem része, amit nyilvánvalóan nem találok másoknál!

mashKULTURE: Mi a véleményed a streetwear jelenlegi helyzetével?

Fergadelic: Az, hogy hamarosan valami nagyon izgalmas fog történni.

mashKULTURE: Mit gondolsz a művészet szerepéről a streetwear scene-ben?

Fergadelic: Nem nagyon látok ott művészetet.

mashKULTURE: És mi van a street művészekkel mint Banksy, Kaws, Stash, akik világszerte egyre több elismerésben lett részük?

Fergadelic: Jó nekik, de úgy érzem semmi közöm hozzájuk.

mashKULTURE: És a designer játékok?

Fergadelic: Szerintem sokan csak azért állnak sorban, hogy megvegyék a legújabb Kaws figurát mert trendi, látják a felhajtást a blogokon, úgyanúgy, mint a cipőkkel. Játékok általban szép tárgyak viszont ezek a designer figurák nagyon unalmasak. Vegyétek ki a dobozaikból, és adjátok a gyerekeknek, hogy összenyálazhassák! Szabadítsátok ki a játékokat!

mashKULTURE: Milyen volt 2007, és mi várható tőled még idén?

Fergadelic: A márkámon dolgoztam, a Tonite-on. Az a lelkem. Azzal foglalkoztam/foglalkozom, igyekszem jobbá tenni. Nagyok a terveim. Viszont volt arra is időm, hogy mással is elfoglaljam magam. Az év elején részt vettem a Changes műsorában Milánóban. Changes az a csapat amiben közreműködik Misha és Shauna a P.A.M.-től, és Skatething a Bape-től. Terveztünk grafikákat a Slam Jam-nek, egy olasz cég, amivel nagyon jó volt dolgozni. Nagy buli volt. Még egy pár dolgot csináltam egy pár barátnak, akik polókat gyártanak: Toby Shuall-nak, aki a Suburban Bliss-t csinálja, és Will Blankhead-nek, aki az Answer-t csinálja. Szeretem mit csinálnak, és jó meg fontos a közreműködést vállalni a barátokkal. Terveztem napszemüvegeket egy ausztrál cégnek: a CoLab-nek, ami még nyár előtt készül el. Kiváncsi vagyok a fogadtatására. Volt egy nagyon fontos projektem, ami egy kollaboráció volt Paul Smith Jeans-szel. Ez egy kisebb kollekció, amit a japán piacnak szántak, ami board shortokból, ékszerekből, dzsekikből és farmerekből áll. Nagyon jó volt velük dolgozni, csodás volt a lehetőség. Nagyon meg vagyok elégedve a munkánkkal, és alig várom a kész darabokat. A gyártási lehetőségeik/technikáik elképesztőek! Áprilisban kerül a boltokba.

Zenével is foglalkoztam. A Die Verboten zenekarban dobolok. Négyen vagyunk, és űrzenét csinálunk! Sok régi szintit használunk. Már elkészült egy lemezünk, ami dupla bakeliten lesz kiadva hamarosan. Annak a grafikáit is én csináltam. A műfaj jellegét tekintve szerintem nagyon szép. Az első lemez még nincsen kiadva, de már a második lemezen dolgozunk. Ibizán vettük fel. Kint szerelkeztünk fel a napsütésben, az úszómedence mellett! Akkora buli volt, állatiul szól. Hát Balearic! De hogy idén mi lesz? Még több művészet és még több buli! Kiváltságosnak érzem magam, hogy lehetőség nyilik egy nemzetközi fórumon megszólalni.

mashKULTURE: Mesélj egy kicsit a Tonite-ról. Kik működnek közre a márkában?

Fergadelic: 2001-ben kezdtem a márkát, és kétévente készülnek el a kollekciók. Ez a 15. szezon, és mindjár elkészül a 17. Sokan segítenek, akiknek nagyon hálás vagyok. De most nem szeretnék felsorolni egy köszönet listát. Én tervezek mindent, amihez hozzájárul a csodálatos feleségem, aki maga módján divattervező. Kisegít az alakok-, a szinek-, a grafikákban, azok kiválasztásában. Voltaképpen mindenben. A gyártást, és a logisztikát a Work In Progress kezeli. Baselben Svájcban, és Németországban a Weil am Rheinben. Ez nagy vállalkozás (többek között ők felelősek az európai Carharttért) és sok mindenki közreműködik. Arnaud-ot kiemelném leginkább.

mashKULTURE: Eddig csak pólókat és pulcsikat láttunk tőled. Lesz más is a jövőben?

Fergadelic: Most bővülnék a választékkal. Eddig csak egy poló vonalat akartam csinálni egy egyszerű jó koncepció alapján, és talán makacsságból is, mert mindenki mondta, hogy lehetetlen csak pólókkal elérni valamit. Most már felkészültem arra kihívásra, hogy bőviteni kellene a ruházati kollekciót. Az ebben rejlő lehetőségekért nagyon izgulok. Továbbá érdekeltté kell tennem a nézőközönségemet. Hálás vagyok a Tonite felé irányuló támogatásért. Akarok többet és jobbat adni a rajongóimnak. A jó izlésüket meg kell hálálnom ezzel!

mashKULTURE: Úgy látod, hogy 10-20-30 év múlva is csinálnád a márkát? Vagy tervbe veszel valami újabb ruha/poló márkának az alapítását?

Fergadelic: Úgy hiszem, hogy a Tonite nagy lehetőséget nyított a kultúrális érvényesülésemhez. Csak most kezdtem, és annyi jó cuccot akarok csinálni. Gondolom sokáig tart még.

mashKULTURE: Milyen márkákat kedvelsz a már említetteken kívül…

Fergadelic: P.A.M. nagyon jó cuccokat csinál. Szívből csinálják, és ettől különbözik mindentől, amit a többiek gyártanak. Imádom Patagoniát. Hitelesek. Valamivel drágább a többi outdoor márkánál, de megérdemlik a pénzemet. Bevallom a 80-as 90-es évek jobban bejött mint a mostani választékuknál. De ha kell egy esőkabát ami szárazon tart és kibír mindent… Tovább ne keress!

mashKULTURE: Hogy néz ki Fergus Purcell átlagos napja?

Fergadelic: Nem túl rutinszerű, mert az nyomasztó lenne. De ez lenne egy ideális napom (az átlagosnál hosszabb lesz): Kávézás. YouTube böngészés, ihletettel ellát… Bicikliznék. iPod-ommal csavarognék a városban. Használt könyvesboltba ellátogatnék. Imádom a régi könyveket. Észrevennék valakit, aki éppen az én pólómban feszítene. Az embereket nézegetném. Végtelenségig mulathatok az emberek figyelésével. Bió ebéd, zöldségek. Fotóznék. 5 perc alatt végeznék az emailjeimmel (naná!) Rajzolnék. Látogatás a helyi art shopban, ahol elköltenék £ 100-ot. Bennie-vel találkoznék, és elcsevegnénk a művészetről. Aztán Dobolás. Imádom! Anyát felhívni. Bevásárlás, ihlettel hazatérni, és főzés. Hazaér a feleségem aztán egy kis pihi (erre sosincs elég idő!). Sarki kocsmában a Lord Stanleyben meginni egy pár italt, onnan átmenni egy kevésbé ismert helyre, ahol a haverjaim dj-znek, fasza zenét nyomnak a laza vegyes egyveleg társaságnak, és mindenki állatiul jól érzi magát. (Találkozzunk ott!) Napfelkeltet megvárni, és ágyba szállni.

mashKULTURE: Köszönjük a beszélgetést! Utolsó szavak?

Fergadelic: Még megemlíteném a hamarosan induló honlapomat, a tonitesite.com!