a pénzzel egyetértek, a bátorság/eredetiség viszont szerintem úgy alapban hiánycikk itthon. szeretjük megmagyarázni a dolgokat azzal, hogy “itthon ezt úgysem lehet”.

vagy ami például megépítődött véletlen azt gyorsan átmagyarázzuk nehogy lássuk benne a fejlődést mint erzsébet tér “véletlenül” kidobó formájú elemek

nem szívesen írok ilyet, de aki ilyen öszefüggések alapján a magyar nyelvben, annak szerkezetében látja társadalmunk egészségének és az innovatív ötletek megvalósulásának akadályát, annál valami nagyon nincs rendben. magyar nyelvünk az egyik legbecsesebb kincsünk. akinek ez nem egyértelmű, az valószínűleg sosem sajátította el tisztességesen ezt a nyelvet.

itt van pár idézet, hátha felkelti az érdeklődést:

“Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.” - Isaac Asimov, író

“Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” - Ove Berglund, nyelvész, műfordító

“a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet” - Jakob Grimm, meseíró

“Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit.” - George Bernard Shaw, drámaíró

és lehetne folytatni napestig

de amúgy már az is súlyos csapás, hogy egy izgalmas beltéri bútorrendszertől elindulva 4 komment alatt már az erzsébet téri kidobóknál járunk.

komoly teljesítmény.

köszönöm a gyors választ :)

én is a mai magyarországon élek és nem egy kitaláltban. ismerősek a tapasztalataid.

mai magyarokról túl sokat nem tudnék felemlegetni akiket külföldön is elismernek, talán a spidron forma feltalálóit(megtalálóit), Erdély Dánielt és Sándort merném megemlíteni.

úgyanakkor ezek a régi ídézetek sem konkrét személyekről szóltak, hanem elsősorban a nyelvről.

inkább mondok saját példát. én egy valamihez értek, a geometriához. abban “nagyon tudok mindent”, és meg is valósítom/tottam az ötleteimet, a világ pedig köszöni szépen nekem és én is köszönöm neki, hogy értékeli az erőfeszítéseimet.

ilyen egyszerű ez. baromi sok akadály volt és fal és megnemértés, és pénz hiány és így tovább, de ha kellő kitartás és akarat (és rugalmasság!) megvan akkor nincs az az innovatív ötlet ami elszáll.

a kishitűség ennek az országnak a rákfenéje és nem a nyelv. az hogy az emberek feladják az álmaikat ha gondok jönnek, pedig azok mindig jönnek, mert erről szól az élet.

amúgy azért pörögtem túl, mert a “magyarázás” szerintem egy igazán szép és kifejező szókép, pont attól hogy a szógyök a magyar. más nyelvben nem így van? az legyen az ő gondjuk. de ez persze szubjektív értékítélet, és ezen tényleg nem érdemes vitázni.

bocs a túlpörgést, és köszönöm a higgadt, józan válaszodat.

amúgy a szóban forgó bútorokról még anno én is írtam a megboldogult hellorepublic blogon pár éve. zseniális ötletnek tartom, diszkótékákban nagyon érezném :)

ohohooo de hülye vagyok, szuperbeégés, na mindegy :D

bocsáss meg, most esett le, hogy a gördeszkás kidobókról beszéltél. én hús-vér kidobókra gondoltam :D

természetesen én kérek elnézést!