Bár nem nagyon szeretek írni magamról (asszem ezt ez a blog ékesen bizonytja :D) sztem annyira jó CV-t és motiv levelet sikerült összehoznom, hogy alig bírom megállni, hogy ne alkalmazzam magamat.

Mivel előkerült pár régebbi projektem, a Selfdest egy időre ilyen tetszhalott állapotba süllyed(t). Van egy csomó ötlet, szóval valamikor valamilyen formában folytatni fogjuk (valószínűleg 2012. december 21.-én lesz a következő valami). Addig is igyekszem ennél nagyobb aktivitással blogolni más engem érdeklő/érintő cuccok kapcsán.

Van egy sarok Pesten, ahol három kuka van egymástól kevsebb mint két méterre: egy zöld műanyag, egy szürkés, kopottas rozsdás, és egy narancssárga, reprezentálva a város (és a kerület) egységes arculatának hiányát. Bár a kukákat nyilván nemfogják átrendezni márol holnapra azér jó tudni, hogy az annak idejen (kb egy éve) jól beharangozott budapesti arculat, a város márkázása nem halt el. Ennek részeként tartott tegnap a Merlinben Bojár Iván András “városarculati tanácsnok” egy fejtágítót a fővárosi önkormányzati intézmények vezetőinek Bevezetés az arculati kézikönyvbe címmel.

Bár a kézikönyvhöz még nem jutottam hozzá, és a prezentációt se hallottam, ennek anyaga alapján nekem szimpatikus a dolog. Anélkül, hogy bemásolnám az egész powerpoint cuccot, röviden: az anyag Budapest meglévő jellemzőit (Organikus értékek) és a majdan kialakítandó vonalakat (Indukált értékek) veszi sorra, ezek alapján határozza meg a város fő jellemzőit. A város egységes grafikai arculatának kialakításakor más külföldi fővárosok példáját igyekeztek követni. Öt fő szektort különítettek el, amikhez külön színkód is tartozik:
Kultúra - világváros (narancs)
Városkép - rendezett város (zöld)
Társadalom - gondoskodó város (vörös)
Gazdaság - gazdálkodó város (kék)
Közigazgatás (ez a főpolgármesteri hivatalt takarja)

Az arculathoz készített logo - bár nem értem egészen a koncepciót (pl a színes sávokat) - sztem nem rossz, nálam hozzáértőbbek maj biztos megmondják, hogy mi miér tré benne, meg úgy általában az egész arculatban, engem így hirtelen csak az arial font használata zavar, az viszont nagyon. Az összes fővárosi hivatal, intézmény és gazdasági társaság (több mint 300) arculatát hozzáigazítják a fenti kategóriákhoz (ami mondjuk néhány esetben csak annyit jelent, hogy fölérakjak a megfelelő színkódú BUDaPeST emblémát), egyértelművé téve mindenkinek az adott akármi hovatartozását. Az egész arculati kialakítás még elég messze lehet a befejezéstől, de pl a fok.hu-n vagy a Studio Metropolitana honlapján meg lehet csekkolni, hogy fog kinézni ez az egész a neten.

Majd rakok föl jobb képeket, ha hozzájutok, a neten sehol nem talaltam semmit az arculati kézikönyvvel kapcs (vagy ha igen, akkor az tavalyi volt ).

fél hét körül

Ron Mueck ausztrál hiperralista szobrász, nem tudom már hogy hogy talaltám rá, de mos újra előbukkant a bookmark masszámból. Szerintem frankó, bár én alapból szeretem a hiperrealista cuccokat, azokat meg különösen amik meg az emberi testtel foglalkoznak.

Big Man, 2000. Mixed media, 80 x 47 1/2 x 80 1/2 in. (203.2 x 120.7 x 204.5 cm).

In Bed, 2005. Mixed media, 63 3/4 x 255 7/8 x 155 1/2 in. (161.9 x 649.9 x 395 cm).

Baby (2000), mixed media - tiny naked newborn baby boy, arms akimbo

Napok óta beragadt a fejembe ez a dallam
Beethoven Symphony No. 7 in A major, Op. 92 II. Allegretto

Most talaltam ezt az oldalt, nagyon vicces/morbid szótár-szerűség, van itt minden a kannibalizmustól kezdve az elidegenedésen, a megerőszakoláson, bűnözésen, perverziókon keresztül  a családon belüli erőszakig, mindez a 10 évvel ezelőtti nyelvtankönyvek hangulatát idéző képekkel kísérve. Egy Ross Horsley nevű arc csinálja (van még két másik blogja, csekk azokat is).  Pár a kedvenceim közül:

myfirstdictionary.blogspot.com

Már elég régóta nem szoktam ceruzával rajzolni, de múltkor valahogy kedvem támadt. Nem nagyon szeretek/tudok fénykép után, de most leginkább a ruha textúrája érdekelt, hogy mennyire tudom visszaadni az anyagszerűségét.

Néha szívesen olvasok statisztikákat, közvélemény- és piackutatásokat. Legutóbb pl a Kreatívban megjelent elemzéseket olvastam (Reklámarcok, Nemzeti Médianalízis) meg a Digitális Média, Tények Könyve 2009-et (asszem ehhez a Kreativval együtt jutottam hozzá, de letölthető innen pdf-ben). Ez utóbbi egyébként nagyon érdekes, még annak is aki nem a szakmában dolgozik (pl nekem is). A mashKULTURE magyar felületén 2007-ben volt egy kérdőív (amihez nyereményjáték kapcsolódott), aminek első felében az oldalra vonatkozó kérdések szerepeltek (hol hallottál róla, mióta és milyen gyakran nézed), második fele pedig a ruhavásárlással kapcsolatos attitűdöt vizsgálta (milyen gyakran, mennyiért) azon belül pedig az online ruhavásárlást (vettél-e már így, vennél-e, és milyen márkákat, amik itthon nem kaphatók). Sajnos ezek az adatok elvesztek, és nem kerültek feldolgozásra. Egy hasonló kérdőív elkészítését tervezem (az előzőt Márk állította össze, ezt közösen a 2007-es alapján), kevésbe az általános online vásárlást vizsgálva, inkább az öltözködési kultúrával kapcsolatban, ezen belül az online ruhavásárlás, divatblogok, webshopok (+offline boltok?) ismeretsége meg ilyesmikről.

Az online vásárlással kapcsolatban vannak piackutatások, ilyen pl az E-Shopping Report 2008, a KutatóCentrum és a HVG Press közös tanulmánya (ami főleg az FMCG termékek online vásárlását vizsgálta). Eszerint az internetet naponta használó felnőttek 50%-a többször vásárolt már online (kb 700 000 fő), viszont csak 20%-uk rendszeresen. Leginkább elektronikai terméket (38%), majd CD/DVD-t (36%) és ruhát (17%) és főleg olyanok, akik offline is gyakrabban/szívesebben vásárolnak.
A D-Link megbízásából a Millward Brown által készült felmérés szerint a magyar internetezők 71%-a vásárolt legalább egyszer online-áruházban 2008-ban.

A GfK Hungária netet hetente használók szokásait feltérképező Internet Insight Report-jában az áll, hogy „2,5 millióra tehető azoknak a felhasználóknak a száma, akik már legalább egyszer vásároltak az interneten, ők az intenzív netezők 80 százalékát teszik ki”. Az online vásárlók többsége egyébként még mindig az utánvételes kifizetést szeretik (legtöbben a neten megrendelem majd házhoz hozzák és készpénzben fizetek borzadalamat, aminél körülményesebbet nem is tudok :D) AZ IIR alapján az online vásárlók elsősorban könyvet (34%), készételt (28%), CD/DVD-t (20%), majd ruhát (19%) szereznek be ilyen módon (és kötelező gépjármű felelősség-biztosításokat is sokan kötnek így).

A Szonda Ipsos – Gemius SA tanulámanya, a gemius/Ipsos Audience (2009. jan 15+) szerint a netet – noha a Nemzeti Médianalízis szerint az otthoni és a munkahelyi netezésben is a nők vannak többségben – vásárlásra (és aktívabb kommunikációra, információszerzésre, webkettes tartalmak elérésére) főként férfiak használják, kivéve a 15-19 éves korosztályban, ahol kicsit, és 60 év fölött, ahol jelentősen több a női vásárló.

Az új kérdőívhez (nem merném piackutatásnak nevezni :)) kapcsolódóan is lesz valamilyen nyereményjáték, amin mindenféle jo dolgo(kat)t lehet nyerni. Ez, meghát az egész kérdőív dolog még ötletelés alatt van, de már tökre kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle. Az előzőt elég sokan kitöltötték, remélem most is legalább ennyire aktívak lesznek a mash olvasók (vagy leszel, ha te is az előzőt kitöltők közé tartozol), és nemcsak a nyeremény miatt, hanem hogy hozzájárulhassanak egyéni véleményükkel az általános képhez.

A beérkezett adatok feldolgozása után igyekszünk minél hamarabb elérhetővé/letölthetővé tenni az anyagot, ami az online/offline ruhaboltokon, blogokon, brandeken kívül mindenkinek érdekes lehet, akit valamilyen szinten érdekel a divat, vagy ezzel foglalkozik.

még:

Neo Interactive:Digitális Média, Tények Könyve 2009
KutatóCentrum – HVG Press E-Shopping Report 2008
GfK Hungária Internet Insight Report
Szonda Ipsos – Gemius SA gemius/Ipsos Audience vagy itt
Szonda Ipsos – GfK Hungária Nemzeti Médianalízis 2008
GfK–Medián webAUDIENCE

Közben találtam még két GfK tanulmányt, ami érdekesen hangzik: FashionScope 2006 - Cipő [2007], FashionScope 2006 - Felsőruházat [2007], bár ezek nem túl frissek es 400 fölötti az áruk :)