Hogy mit is jelent ez?

2012. December 29-én egy rendhagyó és az egész világon egyedülálló fesztiválra invitálja a tetoválás és a zene szerelmeseit a Tetoválók Szakmai és Érdekvédelmi Egyesülete (TSZÉE), a Tat2 Max Magazin, valamint a Phoenix Music Hungary. A PeCsa Music Hallban megrendezésre kerülő esemény mérföldkőnek számít a magyar tetováló-fesztiválok történetében.

A fesztivál során a Tetoválók Szakmai és Érdekvédelmi Egyesületéhez tartozó ötven tetováló, közöttük a magyar tetováló élet nagyjaival, kivonul a helyszínre és korábban soha nem látott módon az egész napjukat annak szentelik, hogy a rendezvényre érkező közönség között ingyenes tetoválásokat sorsolnak ki, így bárki, aki érvényes jegy birtokában látogat el a rendezvényre, automatikusan esélyessé válik, hogy a tetoválók által hozott minták egyike a szerencsés testét díszítse.

A fesztivál komoly zenei programmal is jelentkezik, hiszen a Tetoválók Éjszakáján tartja lemezbemutató koncertjét a Ganxsta Zolee és a Kartel, fellép Magyaroszág egyik vezető rockzenekara, a Hooligans, velünk lesznek olyan, az underground punk rock és metal színteréről ismerős bandák, mint a The Grenma, a Blind Myself, vagy a Till We Drop, valamint nagyobb közönség előtt mutatkozik be a szépreményű New Seed 55 és a Dorothy.

Az ingyenes tetoválási lehetőség és a koncertek mellett temérdek kiegészítő program közül választhatnak!

Résztvevő tetoválók (a lista folyamatosan bővül!):

Adamik Erik – Locomotive Tattoo, Alattyáni István “Tyutyu” – Tyutyu Tattoo, Berinkey Katalin – Magus Tattoo, Bélteczky Zsófia – Invictus Tattoo, Boncz Imre – Boncz Tattoo, Borbás Róbert – Dark Art Tattoo, Czirok Róbert – Zöld Leguán Tattoo, Debreczeni Gábor “Deby”, Fortágh István – Fortágh Tattoo, Gombos László – Stingers Tattoo, Halász Mátyás “Csiga” – Dark Art Tattoo, Hegedűs-Szilágyi Karina – Vato Loco Tattoo, Hercskó Roland – Pain Art Tattoo, Ifjabb Bárándi Imre, Ikits Tamás – Grinning Fool Tattoo, Jelencsik Gábor “Jelo” – Dark Art Tattoo, Juhász Csilla “Csicsi” – Tyutyu Tattoo, Kalocsa Dóra “Sid” – Dr. Ink Tattoo, Károlyi József “Roxy” – Swastika Tattoo, Kőszegi Szabolcs – Retro Dragon Tattoo, Kupor Zoltán – Kupor Tattoo, Lampert László, Lipka Lilla, Marius Jucan – Napoca Ink Tattoo, Mészáros Zoltán – Nails Tattoo, Misinszki Zoltán – Vato Loco Tattoo, Müllner Csaba, Nyári Tamás – Shock Ink Tattoo, Nagy Zoltán – Bloodline Tattoo, Neuzer Tivadar – Csaby’s Tattoo, Nyíri Sándor – Locomotive Tattoo, Oravecz Szabolcs – Perfect Chaos Tattoo, Ottlecz Géza “Mo” – New Heritage Tattoo, Simon Zsófia – Tyutyu Tattoo, Szabó Ádám – Locomotive Tattoo, Szilvási Gyula – Invictus Tattoo, Tikos Péter – Dark Art Tattoo, Török József – Magus Tattoo, Virág Károly – Dr. Ink Tattoo

Info: https://www.facebook.com/bptattoonight

TATTOO NIGHT Official promo video

Gyertek és ismerjetek meg minket, kultúránkat egy MEGA rendezvény  keretin belül…!

Amikor neki láttam elkészíteni ezt a bejegyzést, még nekem is fel kellett frissítenem tudásomat, amihez rengeteg irodalmat olvastam át. Nem egyszerű a kérdés és számtalan útvesztőbe kerültem a hiteles, áttekinthető és izgalmas leírás érdekében. Lehetne sokkal részletesebben és összetettebben tárgyalni a témát, de próbáltam lazábbra venni, Nektek!

Nagyon fontosnak tartom az alapokat meghatározni, mielőtt bármit is bemutatok az eltérő stílusok közül…

A tetoválás kezdetének időpontját –milyen meglepő- nem lehet pontosan meghatározni, hiszen kontinensenként eltérő időben és kultúrákban formálódott. Találtak leleteket időszámításunk előttről, ahol a mumifikálódott testrészeken megjelenő jelek, szimbólumok már tetoválásról árulkodtak. Annyi biztos, hogy leginkább bennszülött törzseknél az egy törzsbe való tartozás, a védelem vagy éppen a férfivé, harcossá válás okán készítettek magunkra jelképeket. Tehát valamilyen nagyobb volumenű eseményhez, történéshez, tetthez kötötték. Teljesen ellentétesen a mai korral, amikor maga a tetoválás elkészíttetése az esemény…de erről majd később

Egészen változatos technikával jöttek létre ezek a tetoválások. Általában a törzsek legidősebb tagja, vagy sámánja készítette, akik minden esetben, csak és kizárólag férfiak voltak.

A Borneói, Japán kultúrában a tetoválás elengedhetetlen volt a lélek túléléséhez. Japánban az őslakos ainuk tetovált isteneket imádtak.

A Fidzsi szigeteki társadalmakban, valamit az Új-zélandi Maorik körében a tetoválás hiánya szörnyű következményekkel járt, amikor a lélek leért az alvilágba. Ezt ugyanis démonok őrizték, akik a tetoválatlan embert nem engedték be.

Számtalan más törzsnél használták még a test díszítésére. Különböző spirituális szimbólumrendszert használtak, ami az adott törzs szellemeinek, isteneinek kívánsága szerint formálódott. Leszögezhető tehát, hogy az ősidőkben, a test ilyen formán történő ékesítését elsősorban a misztikumhoz kötötték. A tetoválás birtoklása pozitív, ha nem elengedhetetlen dolognak számított.

Ezzel szemben, természetesen az európai ember inkább negatív célra használta a kezdetekben. Büntetésképpen a bűnözőkön és szokatlan gondolkodókon elkészítését nyilvánosan végezték, példastatuálás végett. A korai radikális technikákkal mérhetetlen fájdalmakat tudtak okozni a megkülönböztető jelek elkészítése közben. Örökkévalóságig megbélyegezve ezzel a társadalomtól kirekesztetteket.  Közben az idő múlásával a Reneszánsz hatalmas kereskedelmi és katonai expedíciói kezdték az egész Világot felderíteni. Az újonnan felfedezett civilizációk sokszínűsége, varázslatos világa tágabbra nyitotta a beszűkült európai tekinteteket. Először, leginkább azokra volt hatással, akik első kézből láthatták és tapasztalhatták meg az új csodákat. Kik voltak ők?

A matrózok!

Egyre több hajós, tengerész, katona és kalandor készítettet magának tetovált szuvenírt a távoli kikötőkben a tömegek csodálatára. Az új világ ősi jelképeiből és az európai ember modern ízlésvilágából vegyítve fokozatosan kialakult a kezdeti európai motívumrendszer.

XIX. században Távol-keleten egészen egyedülálló stílusvilág formálódott az odalátogató brit matrózok csodálatára. Persze Japánban is használták a tetoválást a bűnözők elítéltek megkülönböztetésére a kezdetekkor, ám a megközelítőleg száz év alatt kifejlesztett stílus „horimono” néven vált ismerté, ez a mai Orientál stílus.

Ezt követően a test díszítéseként, ékeként és nem büntetésként szolgált. Mikor már világszerte elfogadottá vált, egy Brit tetováló Macdonald Sutherland  megalkotta a „tetováló művész” kifejezést. Nem titkolt célja volt, hogy az emberek művészeti ágként tiszteljék a tevékenységet és az elkészült műveket, ne csak egyszerű mesterségnek. Persze a kritikusok hangok számára a problémát többek között az jelentette, hogy a tetovált személyek csak igen ritkán tudták megfogalmazni a mű mögötti tartalmat, motivációt.

Hát ez sok szempontból a mai napig nem sokat változott…

A XX. században az emberek még jobban összezavarodtak, amikor motoros bandák, skinheadek és az akkori rendszerből kiábrándult srácok csapatai kapták fel a tetoválás őrületét. Sok amerikai városban be is tiltották. Egy lapon említették az abortusszal, drog és alkoholfogyasztással, tehát a deviáns viselkedés egyik szimbólumaként azonosították. Miután illegálissá vált a művészek kénytelenek voltak nagy kikötővárosok törvényen kívüli negyedeiben, bordélyházak és kocsmák környékén megbújva, titkon, üldözöttként művelni ezt a csodálatos mesterséget…

A kényszer megszokássá vált és e miatt nehezen adták fel vándorló életmódjukat még némi idő elteltével meg jött az igény a szakszerű és szigorúbb feltételű munkakörnyezethez. A XX. Század ötvenes-hatvanas éveiben a híres kikötővárosok, mint: San Diego, Szingapúr, Hongkong, Liverpool, Honolulu, Yokohama, Hamburg és Koppenhága váltak a tetoválásoktatás központjává. Emberek milliói utaztak át, ami lehetőséget adott egy-egy felejthetetlen emlék, másnaposság, tetoválás vagy egy belövés (Fülbevaló) megszerzésére. Kemény dolog volt itt dolgozni, éppen ezért nem a gyengék és kényesek foglakozása volt ez.

Ezzel együtt a tetoválás egyre több érdeklődőt vonzott, és ami a legfontosabb, művészeti képzettségű emberek kezdtek el ebben a műfajban dolgozni. A vendégkör egyre csak bővült. Az emberek elkezdtek ragaszkodni a tetoválójukhoz, nem csak mintákban gondolkodnak, hanem egybefüggő képekben, történetekben, stílusokban. Szakmai szervezetek jöttek létre, amelyek megpróbáltak a higéniára és a gyakorlatra vonatkozó szabályokat felállítani.

A stúdiók a külvárosi bűnös negyedekből a városközpontokba költöztek sikkes megfelelően felszerelt szalonokba. Személyes konzultációkat kezdtek nyújtani a tetoválás egyeztetése céljából előre megbeszélt időpontokban, ami igen népszerű volt a Newage ügyfelek körében és természetesen ezzel együtt a nívóját is emelte.

A tetoválás innentől kezdve elegáns cikké lépett elő, személyre szóló művészeti alkotássá. Már nem voltak többé giccses szuvenírek, mint azok az egyszerű szegényes minták, amiket a munkásosztály tagjai gyűjtögettek részeges útjaikon. E helyett megfelelő dísze lett a társadalom minden rétegének. Az emberek kerettörténeteket kezdtek kitalálni a tetoválás indoklására, mint például: A belső énem kivetülése a bőrömön, vagy az államimat viselem magamon. Nem számított se idő, se fájdalom, se pénz ha a végeredmény tökéletesen tükrözte a vágyakat.

A tetoválás bebizonyította, hogy kétség kívül egy egyedülálló művészeti ág, ami nagy tehetséget, türelmet, gyakorlást és kitartást igényel, mielőtt a végeredmény teljesen élvezhetővé válik.

Napjainkban szinte bármit képesek vagyunk megjeleníteni a bőrön. A hiper realista portréktól kezdve, a játékos vonalvezetésű kontúros designokig.

Számtalan kiállításon (Tattoo Convention) fórumokon találkozhatott a közönség neves művészekkel a világ minden tájáról. Előadásokon, szemináriumokon vehetnek részt izgalmas programokkal, kiállítókkal legyen szó a tetováló irodalmakat, designokat felvonultató kereskedőktől a divatcikkeken át a professzionális felszerelésekig.

Önálló művészeti ágnak tekinthetjük annak ellenére, hogy a klasszikusnak vett irányzatok művelői nem tekintenek rá kellő figyelemmel, és ha nem is határolódnak, zárkóznak el előle mostohagyermekként kezelik, ami többnyire az informálatlanság és érdektelenség köntösébe burkolódzik. Ha végig gondoljuk ez az egyetlen művészeti ág ahol a műkedvelő a legközelebb, kerülhet a mű készítőjéhez és annak keze nyomát egy életen át, viselheti büszkén, ami csak neki szól, és neki készül… ennél nagyobb megtiszteltetés szerintem kevés művészt ér munkássága során.

Az emberek hozzáállásába egyre inkább nyitott szemléletet, olykor csodálatot mutat a tetoválás, tetováltak iránt, ami részben köszönhető az eszközök, gépek, festékek technikai fejlődésének illetve a tetoválók hozzáállás és ábrázolásmódbeli változásának.

Sajnos, vagy szerencsére a divat hatására- hogy egyre több tetovált modellt keresnek a nagy világmárkák egy-egy kollekciójuk bemutatásához- a mai fiatalok körében, egyre inkább kiszélesítette és elterjesztette az igényt egy jó tetkó birtoklására.

Végezetül egyetlen kérdésre válaszolnék, amit a legsűrűbben kapok hol idősebb generáció tagjaitól hol a kortárs generáció tagjaitól:

„Nem bántad meg… mi lesz később, ha öreg leszel?

A válaszom:

Nem! Azt vallom, hogy ez nem való mindenkinek és elég szubjektív is kinek mi tetszik de, megjegyeznék egy igen csak közhelynek számító mondatot: Egyszer élünk és kezünkben a választás, hogy amit az élettől kaptunk, a testünket csak használjuk, vagy játszunk vele. Én játszom vele és nem bántam meg semmit! Hogy mi lesz, ha öregember leszek? Hmm.

Mit tudom én? Egy tetovált Nagypapa, akit imádni fognak az unokák… Ez lesz!

Na, akkor csapjunk bele…

Mostantól itt a Mash-en mutatunk egy kis betekintést, ebből a mindenki által kíváncsian fogadott utolsó törvényen kívüli szakmából, életvitelből, amit képviselünk.Van itt minden: lazaság, feszített munkatempó, művészetek, szórakozás vagy éppen a mindennapi problémák kibeszélése…

De kezdjük az elején! Ismerjetek meg minket!

Berinkey Katalin vagyok, és 2009 óta foglalkozom tetoválással.

A művészetnek ez a formája a grafika világán keresztül ragadott magával, amivel már régebb óta foglalkozom, illetve 2008 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán tanulok, grafikusként is dolgozom. Mielőtt elkezdtem volna tetoválni, a grafikai munkáimban kezdtem el alkalmazni az old school és new school stílusra jellemző elemeket, először ezek hatottak rám, aztán később, mikor tetováló gép került a kezembe, a klasszikus japán minták ragadtak meg, illetve ahogy kezdtem jobban megismerni a tetováló világot, rengeteg más stílus és alkotó is. A grafikából hozott elemek közül a szecesszió, illetve a rajzfilmek világa érződik talán legjobban a saját mintáimon, némi groteszkkel vegyítve, de mindenféle stílusban szívesen tervezek és dolgozom. A tetoválásban nagyon fontosnak tartom a precizitást, a pontos kivitelezést, és ennek minél tökéletesebben igyekszem megfelelni. Számomra egy jó tetoválás fő elemei a szép és határozott vonalak, a jó kontrasztok és a finom színátmenetek. Emellett magában a mintában szeretem, ha van játékosság, kreativitás és könnyedség. Mindig örülök az új ötleteknek, és élvezem, ha egy minta megtervezése kihívást jelent számomra. Vendégeimmel minden esetben igyekszem megtalálni a közös hangot, hogy pontosan hozzájuk illő tetoválás készülhessen. Emiatt szeretem, ha az elképzeléseitekhez, ha lehetséges, tudtok képanyagot gyűjteni, amit akár egy személyes megbeszélés során, akár e-mailben meg tudtok mutatni. Így könnyebben tudok képet formálni arról, hogy mi lenne az, ami igazán tetszene, hiszen a tetoválás valóban egy életre szól.
Sok szeretettel várok minden tetoválásra vágyót és minden egyedi elképzelést!

Török József Joe

2002 nyarán kezdtem el tetoválni, és mára ez lett az életem.
A kezdeti tetoválásaim után rájöttem, a tetoválás művészet!
Tudatosult bennem, csak az jó tetoválás, ami művészi módon és kifogástalan technikával készül el.
Minden munkámat ennek vetem alá, és azon vagyok, hogy ez minél jobban tükröződjön.
Szeretem a realista és fantazi tetoválásokat, ezt érzem magamhoz közelinek.
Ha tehetem, szeretek szabadon tetoválni, úgy hogy akár munka közben is változtatok a mintán, természetesen vendégeim beleegyezésével.
Szerintem meg lehet ilyet is tenni, mert ha okkal történik, az csak jobbá teszi az tetoválást.
Legjobban a fotóhatású tetoválásokat szeretem! Az ilyen minták varázsolnak el igazán.
Úgy érzem, a tetoválás nagy felelősség mindenkinek, hiszen egy egész életre szól!
Ha valaki nem biztos magában, szívesen adok tanácsot, mondok véleményt,
mert lehet, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy egy átgondolt művészi tetoválás készüljön.
Célom, hogy minél magasabb színvonalú tetoválásokat készítsek mindenkinek
ezért folyamatosan fejlesztem magamat minden téren.
Hiszen soha nem lehet elfogult senki a saját művészetével szemben, akkor nemcsak hogy meg áll a fejlődésben, de elveszti az alázatot is a szakmával szemben.

Ami az egyik legfontosabb része annak az útnak, ami az elismeréshez vezet.

Vadócz Balázs

Megrögzött rajzoló vagyok, és ebből a gyermekbetegségből nem tudok kinőni.

20 évesen még készültem a Képzőművészeti Egyetemre (akkor még főiskola), de az élet úgy hozta, hogy a tanulmányaim folytatása helyett a munkát választottam. 1998-ban kezdtem meg a tetováló pályafutásomat a Yakuza Tattoo-ban, Szele Andor barátom beajánlásának köszönhetően. Azóta hol messzebb, hol közelebb kerültem a szalonokhoz, de a tetoválást nem hagytam abba, csak kis megszakításokkal, és ezeknek a pauzáknak mindig oka volt. Leginkább az, hogy szükségem van a tanulásra, az önképzésre. Jelenleg a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafikus szakának vagyok a hallgatója. De vissza a tetoválás világába. Nincs preferált stílus, ami mellett letettem a voksomat, ettől függetlenül a japán fametszetek világa nagy hatással van a munkáimra. Kivételt nem teszek a megvalósítandó ötletek között, jöhet bármi. Eddigi szalonok ahol dolgoztam: Yakuza Tattoo, Renaissance Tattoo, Loco-motive Tattoo. Jelenleg a Tattoo Mágusban találtok meg.

Kovács Tibor Tibo

Gyerekkorom óta foglalkoztatnak a kézügyességet és kreativitást igénylő dolgok.

Kezdetben a tárgyak, képek lemásolása volt a hobbim, később a szabadstílusú rajzban
Találtam rá a Graffiti festészetre.
Teljesen öncélúan rajzoltam festettem hatalmas képeimet a legkülönbözőbb legális helyeken.
Idővel felfedeztem a betűk formálásának korlátait és inkább az absztrakt belőlem fakadó stílusvilágot fejlesztettem…
2001-2002 környékén kezdett foglalkoztatni a tetoválás fogalma, persze csak, mint külső szemlélő magazinok képein keresztül figyeltem a magyarországi tetoválók munkáit.
Már az elején kitűntek példaképeim, mint: Borisz, Sárközi Zsolt, Kis Adrienn…
Az ő munkáik világítottak rá a tetoválás azon műfajára, ami a leginkább követendő példa volt…
2007-ben a sors adott egy lehetőséget, közel kerülhettem a Dark Art tetováló szalon légköréhez.
Közvetlen közelről figyelhettem, csodálhattam hogyan is készül a tetoválás az elképzeléstől az elkészült ’bőr festményig’
Mostanra én vezetem a Mágus tetováló szalon ügyes bajos dolgait és magam is készítek tetoválásokat.

Célom: a 17 éve működő Mágus új és meg lévő vendégei színvonalas környezetben, jó hangulatban örömet leljék minőségi tetoválásukban maximális precizitás és steril körülmények mellett.

Stúdiónknak egy különlegesen szép műemlék ház ad otthont a Vígszínház szomszédságában.Igazi béke szigete ez nekünk a mega forgalmas körúti zsongáshoz képest.