Olybá tűnik, megszületett a világ legegyszerűbb és legbetegebb hangszere.

Amit Pitaru munkássága a programozás és a művészet vegyítésén alapszik. Ennek legfrissebb gyümölcse egy egyszerű, mégis végtelenül inspiráló kis applikáció, ami Rhonda névre hallgat. A fenti video lehetne akár klip is, pedig “csak” James Paterson rajzolgatja saját beteg figuráit. A fentiek hatására most úgy érzem, el kell kezdenem komolyan gyűjteni egy 21U Wacom Cintiq táblára, hogy nekem is lehessen egy 3D sketchbookom… remélem, hamarosan elmúlik ez az érzés, nem kell még egy drága hobbi.

A Tonetable egy zseniális iPhone app. Ugyanolyan timecode-ot ad ki az iphone-od audio kimenetén, mint a Serato, vagy Native Instruments korongjai a bakelitről. Rákötöd a hangkártyádra, és vezérelheted vele a kedvenc DJ programod. 8 dolcsiért bőven megéri.

A fejlesztő oldalához ideklikk.

Glenn Marshall nagyon szeret audiora szinkronizált vizuális algoritmusokat írni, ami érthető, mert cseszettjól néznek ki. Megtalált egy piaci rést: ilyen biztos kell az iphone tulajoknak is, így elkészítette Zio névre hallgató kis applikációját. Fekete-fehér ugyan, de legalább cseszettjólnézki.

Érdekes kis loop mahináló eszközt épített a Luca De Rosso névre hallgató úriember. A hullámforma erősségét ledsorok jelzik, így kézzel kényelmesen törheti darabokra a dobokat az arra vállalkozó egyén. Interressantes tool.

Elképzelni nem tudom, mennyi meló lehetett ez nekik, és kinek volt igazán jó, hogy megcsinálták. Az állam viszont leesett.

Link: Hong-Kong pixel art map

Úgy fest, a Microsoft valóban felismerte, hogy le kell győznie a gyűlöletet, és kúl márkává kell átalakulnia. És ez sikerül nekik… A Windows 7-et a szakma szeretettel várja, negatív kritikát nem nagyon lehet olvasni róla. Idén piacra dobták a Songsmith-t (szerintem a világ legviccesebb reklámjával), majd pár héttel ezelőtt láthattuk a Natal névre keresztelt WII alázó nemtudomminekisnevezzemazt. Szóval igen, a cég öli a pénzt az innovatív fejlesztésekbe, és ennek mi humanoidok szerintem örülni fogunk. Ami viszont meglepett az az, hogy, a fejlesztésekből nem csak a gazdaságilag széles csoportok részesednek, hanem a szubkultúrának is csurran-cseppen, mint pl. a VJ-knek, amit a fenti video demonstrál. Tanulság: nem feltétlen rossz a Microsoftnak, hogy az Apple ennyire erős lett, és ez talán még jobb lesz nekünk.

Mára egy kis Reactable session jutott a napi rovatkámba. Van második része is, ott elborultabb elektronikával. Picit más, mint egy Dj set, és ez át is jön a videón, még ha a hangminőség rossz is, és a közönség is folyamatosan beleordibál.

Az első moduláris audioszoftver, amivel életemben találkoztam valszeg az Audiomulch volt. Azt hittem, azóta feledésbe merült, elmúlt, nincs többé. Tévedtem. Egyszercsak visszajött, ráadásul cross-platform, OS-X és Windows verziókban, megszépült felülettel, fizetős kivitelben. Anno ez volt az az alkalmazás, amivel még a Reaktor előtti időkben képes volt az emberfia súlyos granuláris szőnyegek létrehozására, vagy a hang totális széttorzítására. Érdekes kísérleti jellegét az új verzió is megtartotta, ezt példázza a vimeo-ra feltöltött video is, ami szerintem nem csak geekeknek érdekes: talán picit rávilágít arra, hogy elektronikus zenénél hat sáv alatt is lehet bőségesen élet, csak azt nem feltétlen minimáltechnonak hívják.

Tombol az uborkaszezon, alig találok postolnivalót. Most is “csak” egy japán szonda (Selene) holdraszállásának egy szakasza jutott HD-ben. Tök úgy néz ki, mintha renderelt lenne: ez nem az ötvenes-hatvanas évek optikája. Azt azért díjaztam volna, ha legalább egy ‘Fly me to the moon’-t alávágnak a kedves távolkeleti űrtudósok kíséretként. Tudom hogy ismerik, mert nem tudok elképzelni japán professzort Neon Genesis Evangelion fanatizmus nélkül, amiben ott van ez a dalocska (igazából egy japán szcájentisztet sem ismerek). Meg hát… marad azért érdekes kérdés: most, hogy újratérképezik a holdat, megtalálják-e a kis USA zászlócskát?